Ez az írás gyakorlati tanácsokat ad azoknak, akik úgy gondolják folyékony dübellel szeretnének rögzíteni. Ugyanakkor nem foglalkozik a dolog mérnöki részével, sem a statikai méretezés, sem a kiválasztási folyamat nem kerül megemlítésre.

A folyékony dübelek (betonragasztó) felhasználása az elmúlt években egyre jobban terjed, köszönhetően a rengeteg előnyös tulajdonságuknak. Mivel a létrejött kötés vagy kémiai, vagy alakzáró, nagyon nagy terheléseket elvisel. Nem feszíti az építőanyagot, ezért vékony oszlopokban, falakban, fal élében vagy a széléhez egészen közel is alkalmazható. A létrejött kötés szilárd, így a lengő igénybevételeket is jobban tűri. Helyes alkalmazásához viszont némileg több ismeretre van szükség. Lássuk, mi is az:

  1. Alkalmazás kartusos kiszerelésű raggasztó esetén
  2. Alkalmazás üvegpatronos kiszerelésű raggasztó esetén

Alkalmazás kartusos kiszerelésű raggasztó esetén

FIS HB 365 kartusos ragasztó A Fischer műanyag kartusos ragasztói nagyon széles körben használhatók. Nem érzékenyek sem a furat átmérőjére, sem a hosszára, sem az alakjára. Egyaránt alkalmazhatóak üreges és tömör építőanyagokban. Tetszőleges alakú csavart alkalmazhatunk hozzájuk, ha elég durva a felületük ahhoz, hogy a ragasztó hozza kössön. A gyakorlatban sajnos gyakran találkozom azzal, hogy műanyag vagy fém dübelek kiegészítésére, visszaragasztására alkalmazzák. Ez az eljárás teljesen téves! A kartusos kiszerelésű ragasztók alkalmazása a többi rendszerhez képest kissé körülményes, több odafigyelést igényel.

Szükség lesz a következőkre:

  • Magára a folyékony dübelre legalább egy keverőszárral
  • Szitahüvelyre abban az esetben, ha az építőanyag üreges
  • Egy fúrógépre, fúrókalapácsa, vagy ütvefúrógépre az építőanyagtól függően
  • Egy kinyomópisztolyra amibe illeszkedik a folyékony dübel kartusa
  • Furattisztító eszközökre, pumpa vagy furatkifújó, és furatkefe (az ”és” nem vagy)
  • Tömör építőanyag esetén a ragasztandó csavarnál 2mm-el nagyobb fúróra (ha 16mm-nél vastagabb a csavar akkor 4mm-el nagyobb)
  • Üreges építőanyag esetén a szitahüvely névleges átmérőjének megfelelő fúróra
  • Egy darab kartonpapírra, vagy bármilyen felületre, amit összekenhetünk a ragasztóval
  • Nem árt, ha megvan a folyékony dübelhez adott kis füzetke, ugyanis abból ki lehet keresni a szükséges ragasztómennyiséget a megfelelő furat átmérőt, és mélységet
  • Egy egyszerű rongyra, amivel a többlet ragasztót le lehet törölni. (van, aki nem törli le a többletet, hanem megvárja a teljes kötést, majd kalapáccsal leveri a megkötött felesleget)

A ragasztás menete

  1. Számítsuk ki a szükséges ragasztómennyiséget, ennek megfelelő mennyiségű ragasztót készítsünk elő. A mennyiség kiszámításánál figyelembe kell venni azt, hogy a keverőszárban és a flakon alján is maradni fog valamennyi. Körülbelül 10% - 20% veszteséggel lehet számolni a rögzítési pontok számától függően. Minél kevesebb a rögzítési pont, annál nagyobb a veszteség.
    Ennek a feladatnak megkönnyítésére a Fischer több helyzetre előre kiszámolta a mennyiségeket, ez megtalálható a ragasztóhoz mellékelt kis füzetkében. Amennyiben speciális esettel állunk szemben, alkalmazzuk az ingyenes Fixperience szoftver Mortarfix funkcióját.
  2. Fúrjuk ki a furatokat, ha kell daraboljuk le előre a menetes szárat.
  3. A furatokat portalanítsuk furatkefe, és a pumpa/furatkifújó segítségével többször. A portalanítás létfontosságú! Ha nem tesszük meg, vagy hanyagul tisztítunk a ragasztó nem a furat falához köt hozzá, hanem a porhoz.
  4. Ha üreges építőanyagban dolgozunk akkor a szitahüvelyek behelyezése a következő feladat. Tömör építőanyag esetén ez a lépés kimarad.
  5. Készítsük a furatok mellé vagy legyenek a kezünk ügyében a csavarok. Legyen nálunk a rongy is.
  6. A ragasztót beletesszük a kinyomópisztolyba, feltekerjük rá a keverőszárat. A kupak, amivel szállították a ragasztót innentől számítva szemét.
  7. Nyomjunk ki egy körülbelül 10cm hosszú csíkot a kartonpapírra, vagy bármilyen tárgyra, aminek nem számít, ha összekoszoljuk. Ha a keverőszár végén kijövő ragasztó színe homogén szürke, jól keveredik a két komponens, kezdhetjük a ragasztást.
  8. Nyomjuk bele az előre kiszámított ragasztó mennyiséget a furat aljába. Fontos, hogy ne feljebb, mert a ragasztó alatt légbuborék keletkezik, és amikor belenyomjuk a menetes szárat (vagy betonvasat) a levegő ki fogja nyomni a ragasztót a furatból.
    Üreges építőanyag esetén nem szükséges feltétlenül a szitahüvely aljára juttatni a ragasztót, inkább érdemes feltölteni azt az előírt mennyiséggel úgy, hogy miközben nyomjuk befelé a ragasztót lassan húzzuk kifelé a keverőszárat.
  9. A menetes szárat (a betonvasat is) kézzel könnyedén forgatva nyomjuk a furatba. 1-2 percig még lehetőségünk van a csavar pozíciójának korrigálására.
    Figyeljünk oda, hogy ne szöszöljünk túl sokáig egy furatnál, mert a ragasztó beleköthet a keverőszárba.
    Ha több ragasztót nyomtunk a furatba, mint amennyi belefér, az kijön a fal felületére. Javaslom a felesleget töröljük le a ronggyal, mert miután kikeményedett, már elég nehéz eltávolítani.
  10. Várjuk ki az időt a teljes kikeményedésig, és felszerelhetjük a rögzítendő tárgyat. A kikeményedési idő a Fischer ragasztók esetében mindig fel van tüntetve a flakonon, és a hőmérséklettől függ. Szobahőmérsékleten általában 45 perc várakozással lehet számolni.

A maradék ragasztó tárolása

A megmaradt ragasztót nem szükséges eldobni. a szavatossági időn belül bármikor felhasználható. A keverőszárat hagyjuk rajta a flakonon. Az be fog kötni és légmentesen zárja a flakont. Legközelebb csak annyi teendőnk van, hogy lecsavarjuk a régi keverőszárat, és felteszünk egy újat. Azt a kupakot, amivel eredetileg szállították a ragasztót jobb eldobni.

Elkövethető hibák

  • A közhiedelemmel ellentétben nem alkalmas műanyag-, vagy fémdübelek kiegészítésére. Ha egy elrontott rögzítést javítunk vele, ragasszuk be csak a csavart.
  • Nagyon porladó építőanyagban (például vályog) sajnos nem fog működni a ragasztás, oda keressünk másik megoldást.
  • A használt keverőszárat a friss ragasztó esetében még át lehet tenni egyik tubusról a másikra, de ha elkezdődött a kötési folyamat a keverőszárban, semmiféleképpen ne próbáljuk áttenni másik kartusra.
  • Használat előtt ellenőrizzük a ragasztó szavatossági idejét. Ha lejárt ne használjuk fel.
  • Télen fagypont alatti munkavégzés esetén a flakont a tartalmának kinyomásáig tartsuk szobahőmérsékleten (vagy a körül). A műgyanták fagypont körül nagyon besűrűsödhetnek, ilyenkor nem lehet őket kinyomni a flakonból. Ha mégis megpróbáljuk, a következménye a flakon szétrepedése, vagy a kinyomópisztoly törése lehet.
  • A furatot alaposan portalanítsuk, furatkefével és pumpával, legalább háromszor. A porszívó nem tudja kiszívni egy zsákfuratból a port, inkább használjunk pumát és furatkefét.
    Régebben nem volt ajánlatos vízzel kimosni a furatot, mert a legtöbb ragasztó nem kötött hozzá nedves felületekhez. Jelenleg az összes Fischer-es ragasztó alkalmas nedves furatban történő alkalmazásra.
  • Figyeljünk a ragasztó színére kinyomáskor. Ha egyenletes középszürke színű akkor jól keveredett a két komponens. Ha nem homogén a színe esetleg eltér ettől a színtől akkor nem megfelelő volt a keveredés, a ragasztó nem fog rendesen megkötni.

Alkalmazás üvegpatronos kiszerelésű ragasztó esetén

Üvegpatronos ragasztó

Az üvegpatronos ragasztók alkalmazása lényegesen egyszerűbb. A Fischer ragasztópatronok kötésideje csak 5 perc (versenytársaknál ez átlag 20 perc) szobahőmérsékleten, szemben a kartusos ragasztó átlag 45 perces időszükségletével. Ez rendkívüli mértékben meggyorsítja a szerelést, rengeteg bérköltséget takarít meg a munkáltatónak. Könnyebben lehet előre tervezni vele, hiszen 1db (vagy egyes esetekben 2db) üvegpatronra, és 1db csavarra van szükség furatonként. Az újabb típusú patronok alkalmazásakor nem szükséges a furat alapos tisztítása, elegendő a por nagyját eltávolítani. A szükséges ragasztómennyiséget nem kell kiszámolni, viszont kötött a furat átmérője és a minimális mélysége. Sajnos nem alkalmazhatók üreges építőanyagokban.

Szükség lesz a következőkre:

  • Magára a ragasztott dübelre (üvegpatron)
  • Egy ütvefúrógépre vagy fúrókalapácsra a csavar behajtásához (és a furat kifúrásához)
  • Bizonyos esetben furatkifújó pumpára a durva por eltávolítására (nem kötelező)
  • Az üvegpatron névleges átmérőjének megfelelő fúróra
  • Speciális, kihegyezett végű csavarra, a hozzá tartozó behajtófejjel
  • Egy egyszerű rongyra, amivel a többlet ragasztót le lehet törölni

A ragasztás menete

  1. Fúrjuk ki a furatokat.
  2. A furatok portalanítása nem feltétlenül kötelező, de ha nagy mennyiségű por marad a furatban azt érdemes egy pumpával kifújni. A lényeg, hogy az üvegpatron ne lógjon ki a furatból.
  3. Helyezzük az üvegpatront a furatba, úgy hogy a furatból ne álljon ki a patron.
  4. A behajtófejet befogjuk egy ütvefúróba, és azzal hajtjuk be a kihegyezett csavart az üvegpatronba. Ekkor az üvegpatron összetörik, és azonnal megindul a kötés.
    Javaslom, hogy azt a kevés ragasztót, ami kijött a furat szélén töröljük le a ronggyal, mert miután kikeményedett, már elég nehéz eltávolítani.
  5. Várjuk ki az időt a teljes kikeményedésig, és felszerelhetjük a rögzítendő tárgyat.

Elkövethető hibák

A patronos ragasztóknál az elkövethető hibák száma jóval kevesebb:

  • Nagyon porladó építőanyagban (például vályog) sajnos ez a ragasztás sem fog működni, oda keressünk másik megoldást.
  • Az üvegpatron teljes egészében legyen a furatban. Nem jó, ha kiáll belőle. Ezért, ha egyáltalán nem akarjuk portalanítani a furatot fúrjunk mélyebbre.
  • Használat előtt ellenőrizzük a ragasztó szavatossági idejét. Ha lejárt ne használjuk fel.